A narráció fogalma az elbeszélés folyamatát, a történetmondás módját jelenti. A latin narratio szóból származik, jelentése elbeszélés, előadás. Elsősorban az irodalomban, a filmművészetben és a színházban használják, ahol egy beszélő (a narrátor) közli az eseményeket, ismerteti a háttérinformációkat, vagy tolmácsolja a szereplők gondolatait.
A modern média világában a narráció gyakran a képkockák alatt hallható hangot (voice-over) jelöli, amely vezeti a nézőt, értelmezi a látottakat, vagy éppen összefoglalja a történteket.
Helyesírás és szótagolás
A szó írásakor fontos ügyelni a kettős mássalhangzóra, mivel a magyar helyesírási szabályok szerint megőrizzük az eredeti latin tövet.
- Helyes írásmód: narráció (két r-rel és ékezetes ó-val)
- Szótagolása: nar-rá-ci-ó
Gyakori hiba az egy r-rel történő írás, illetve a szó végi „o” betű lerövidítése, de a köznyelvi kiejtés ellenére az írott forma mindig hosszú magánhangzóra végződik.
Példák a használatára
A kifejezést többféle szövegkörnyezetben is alkalmazhatjuk, a művészettől a technikai leírásokig.
- Irodalmi környezetben: „Az író egyes szám első személyű narrációt választott, hogy közelebb hozza a főhős érzelmeit az olvasóhoz.”
- Filmes szaknyelvben: „A természetfilm narrációja rendkívül megnyugtató, a narrátor hangja tökéletesen illik a tájképekhez.”
- Általános értelemben: „A történetvezetés során a narráció néha megszakad, és csak a képek beszélnek a nézőhöz.”
- Kritikában: „A színházi előadásban a túlzott narráció néha elvette a teret a színészi játéktól.”
A narráció típusai
A narráció nem csupán tényközlés. Megkülönböztetünk mindentudó narrátort, aki minden szereplő gondolatát ismeri, és korlátozott narrátort, aki csak egy adott nézőpontból látja az eseményeket. A jól megválasztott narráció alapjaiban határozza meg, hogyan fogadja be a közönség az adott történetet vagy üzenetet.
