A proli kifejezés a latin proletarius szóból származik, amely az ókori Rómában a legszegényebb szabad polgárok rétegét jelölte, akiknek egyetlen vagyona az utódaik (proles) voltak. Később, a marxista ideológiában a proletariátus a tőkés társadalom azon osztályát jelentette, amely nem rendelkezett termelőeszközökkel, így munkaerejének eladásából élt.
A mai magyar köznyelvben a szó jelentése átalakult és kettévált. Egyrészt megmaradt a fizikai munkás rétegre utaló, kissé archaikus elnevezésnek, másrészt viszont egyértelműen pejoratív, sértő jelzővé vált. Ma leginkább az igénytelenségre, a kulturálatlanságra, az alpári viselkedésre vagy a szellemi szűklátókörűségre utalnak vele, társadalmi osztálytól függetlenül.
Helyesírás és szótagolás
A szó írásmódja a kiejtést követi, fontos azonban ügyelni a szóvégi magánhangzóra.
- Helyes írásmód: proli (rövid o, rövid i)
- Szótagolása: pro-li
Mivel a szó a „proletár” rövidülése, sokan hajlamosak összetéveszteni más idegen szavakkal, de a magyar helyesírás szerint a végén mindig rövid i áll.
Példák a használatára
A „proli” szót ma már ritkábban használják politikai értelemben, sokkal inkább szociális kritika vagy személyeskedő bírálat eszköze.
- Viselkedésre utalva: „Bődületes nagy proli módjára üvöltözött a pincérrel, csak mert lassú volt a kiszolgálás.”
- Külsőségekre vonatkoztatva: „Sokan tartják a giccses arany fuxokat és a melegítőben való színházba járást igazi proli tempónak.”
- Történelmi kontextusban: „A nagypapám büszke volt rá, hogy angyalföldi proli családból küzdötte fel magát mérnökké.”
- Általános jelzőként: „Ne légy már ilyen proli, szedd össze a szemetet magad után!”
A szó megítélése
Érdemes óvatosan bánni a kifejezéssel, mivel a „prolizás” gyakran elitista felhanggal párosul. Míg régen egy osztályhoz való tartozást jelentett, ma már szinte kizárólag a lenézés eszköze. Aki mást leproliz, az általában saját vélt vagy valós kulturális felsőbbrendűségét kívánja hangsúlyozni a másik rovására.
