A chillout (vagy gyakran különírva: chill out) egy angol eredetű kifejezés, amely mára a nemzetközi köznyelv és a zenei szaknyelv szerves részévé vált. Alapvető jelentése a megnyugvás, lazítás, pihenés, vagy egy felfokozott állapot utáni „leengedés”.
A kifejezés két fő területen használatos: egyrészt egy gyűjtőfogalom az elektronikus zene lágyabb, lassabb tempójú irányzataira (például ambient, downtempo), másrészt egy szleng kifejezés a stresszmentes időtöltésre vagy a feszültségoldásra.
Helyesírás és szótagolás
Mivel a szó közvetlen átvétel az angol nyelvből, az írásmódja során az eredeti alakot őrizzük meg, bár a magyar mondatokban ragozhatóvá válik.
- Helyes írásmód: chillout (egybeírva főnévként vagy zenei stílusként), chill out (igeként, felszólításként)
- Szótagolása: chill-out (az angol összetétel mentén)
Magyar szövegkörnyezetben gyakran találkozunk a „csillezés” igével is, amely a chillout szóból képzett, teljesen magyarosított szleng alak.
Példák a használatára
A szó használata attól függ, hogy egy zenei stílusról, egy helyszínről vagy egy tevékenységről beszélünk.
- Zenei stílusként: „Egész este pörgős techno szólt, de a buli végén beraktak egy kis chillout zenét, hogy mindenki megnyugodjon.”
- Helyszínre utalva: „Keressük meg a fesztiválon a chillout részleget, ott kényelmes babzsákokon lehet pihenni.”
- Cselekvésként (szleng): „Ne stresszelj már annyit a vizsga miatt, csak chillout, minden rendben lesz!”
- Életérzésként: „A vasárnap délután nálunk a teljes chilloutról szól: olvasunk és teázunk a teraszon.”
A chillout mint életstílus
A chillout több mint egy zenei műfaj; a modern, rohanó világ ellensúlyozását jelképezi. A „chillout szoba” vagy „chill-zóna” fogalma megjelent az irodákban és a rendezvényeken is, mint olyan elkülönített tér, ahol tilos a hangoskodás és a sietség. A cél a mentális feltöltődés és a belső egyensúly visszaállítása lassú ritmusok és nyugodt környezet segítségével.
