A szignifikáns latin eredetű kifejezés, amelynek alapjelentése: jelentős, lényeges, meghatározó. A köznyelvben akkor használjuk, amikor valaminek a mértéke vagy fontossága nem elhanyagolható, hanem szemmel látható és érdemi változást vagy különbséget mutat.
A tudományban, különösen a statisztikában, ennél pontosabb jelentése van: egy eredmény akkor szignifikáns, ha az nem a véletlen műve, hanem bizonyítható összefüggés áll mögötte. Ha tehát egy kutatás „szignifikáns eltérést” mutat, az azt jelenti, hogy az eredmény matematikai értelemben is igazolt és megbízható.
Helyesírás és szótagolás
A szó írásakor érdemes figyelni a mássalhangzókra, mivel idegen eredete miatt gyakran elvétik a betűrendet.
- Helyes írásmód: szignifikáns (s-z-i-g-n-i-f-i-k-á-n-s)
- Szótagolása: szig-ni-fi-káns
Gyakori hiba a „szignifikánst” rövid a-val írni, de a magyar helyesírás szerint a szó végi melléknévi képző előtt a magánhangzó megnyúlik.
Példák a használatára
A kifejezés jól illeszkedik mind a hivatalos, mind az igényesebb hétköznapi beszédbe.
- Gazdasági környezetben: „Az infláció csökkenése szignifikáns javulást eredményezett a lakosság vásárlóerejében.”
- Statisztikai kontextusban: „A két csoport közötti különbség statisztikailag nem szignifikáns, így a kísérletet meg kell ismételni.”
- Hétköznapi használatban: „A felújítás után szignifikáns különbséget vettem észre a lakás hőszigetelésében.”
- Társadalmi kérdésnél: „A technológiai fejlődés szignifikáns hatást gyakorol a fiatalok kommunikációs szokásaira.”
Mikor használjuk?
Érdemes akkor bevetni ezt a szót, ha hangsúlyozni szeretnénk egy dolog súlyát vagy érvényességét. Míg a „nagy” vagy a „fontos” szavak általánosak, a szignifikáns szó használata szakmai hitelességet és precizitást kölcsönöz a mondanivalónknak. Fontos azonban ügyelni arra, hogy ne keverjük össze a „látványos” kifejezéssel: valami lehet szignifikáns (vagyis bizonyítottan létező) akkor is, ha szabad szemmel elsőre nem tűnik monumentálisnak.
