Az egzisztencia latin eredetű kifejezés (existentia), amelynek jelentése összetett, és a szövegkörnyezettől függően változik. Alapvetően a létezést, a létet jelenti, de a hétköznapi nyelvben leggyakrabban az egyén anyagi megélhetésére, társadalmi helyzetére és létbiztonságára utalunk vele.
Filozófiai értelemben az egzisztencia az ember egyedi, megismételhetetlen létezését jelöli, míg a gazdasági köznyelvben a stabil jövedelemre, lakhatásra és a biztos életkörülményekre használjuk.
Helyesírás és szótagolás
A szó írásakor gyakori hiba az „sz” és „z” betűk felcserélése vagy elhagyása, de a magyar helyesírás szerint a kiejtést követjük.
- Helyes írásmód: egzisztencia (g-vel és sz-szel írjuk)
- Szótagolása: eg-zisz-ten-ci-a
Bár a szó elején az „eg” után „z” hangot ejtünk, az írásképben is megőrizzük az eredeti latin tövet követő formát.
Példák a használatára
A kifejezés egyaránt megállja a helyét tudományos vitákban és a mindennapi, megélhetéssel kapcsolatos beszélgetésekben is.
- Anyagi értelemben: „Évek kemény munkájával sikerült felépítenie egy biztos egzisztenciát a családja számára.”
- Veszélyhelyzetben: „A válság miatt sok kisvállalkozó egzisztenciája került veszélybe.”
- Filozófiai összefüggésben: „Az egzisztencialista gondolkodók szerint az egzisztencia megelőzi az esszenciát.”
- Társadalmi jelzőként: „Ő egy biztos egzisztenciával rendelkező, megbízható szakember.”
A fogalom rétegei
A szó használata gyakran értékmérő is: ha valakiről azt mondjuk, hogy „nincs egzisztenciája”, az nem a biológiai létezésének hiányára utal, hanem arra, hogy nem rendelkezik a társadalmi beilleszkedéshez szükséges anyagi alapokkal. Ezzel szemben az „egzisztenciális kérdés” kifejezés olyan problémát jelöl, amely az életünk alapjait, vagy magát a túlélést érinti. A modern világban az egzisztencia megteremtése a felnőtté válás egyik legfontosabb mérföldköve.
