A filigrán szó kettős jelentéssel bír a magyar nyelvben, de mindkét értelmezés közös tőből fakad: a finomságból és a részletgazdagságból. Eredetileg az ötvösművészet szakkifejezése, amely a vékony arany- vagy ezüstszálakból készített, áttört, csipkeszerű díszítményt jelöli.
A köznyelvben leggyakrabban átvitt értelemben találkozunk vele. Ilyenkor olyan személyre vagy tárgyra utalunk, amely vékony, kecses, törékeny alkatú, és finom kidolgozású.
Helyesírás és szótagolás
A szó írásakor fontos ügyelni a magánhangzók hosszúságára, mivel a kiejtés során gyakran elvész a különbség.
- Helyes írásmód: filigrán (rövid i-k, hosszú á)
- Szótagolása: fi-lig-rán
Érdemes megjegyezni, hogy a szó latin eredetű (filum = szál, granum = szemcse), és a magyar helyesírás következetesen rövid i-vel írja mindkét szótagban.
Példák a használatára
A kifejezést előszeretettel alkalmazza az irodalom, a divatvilág és a lakberendezés is a légies jelleg hangsúlyozására.
- Személy leírásakor: „A balerina filigrán alakja szinte súlytalannak tűnt a színpadon.”
- Ékszerészetben: „Ez az antik gyűrű filigrán mintázatával a 19. századi mesterek precizitását dicséri.”
- Tárgyak jellemzésekor: „A modern nappali dísze lett a vékony fémvázas, filigrán dohányzóasztal.”
- Átvitt értelemben: „A történet cselekménye olyan filigrán szálakból szövődik, hogy minden apró részletnek jelentősége van.”
A stílus és az elegancia jelzője
A filigrán jelzőt szinte mindig pozitív vagy esztétikai értelemben használjuk. Nem csupán véznaságot vagy vékony kialakítást jelent, hanem egyfajta nemes, művészi könnyedséget is sugall. Legyen szó egy kézzel írott cirádáról vagy egy kecses bútordarabról, a filigrán jelleg a gondos odafigyelést és az eleganciát képviseli.
