A kokány egy elfeledett, régies magyar kifejezés, amelynek jelentése jelentősen eltér a mai szlengben használt értelmezésétől. Eredeti használata szerint több, egymástól eltérő fogalmat is takarhat: jelölhet terméketlen területet vagy dolgot, jelentheti azt, hogy valami görbe, de használatos a fenegyerek szinonimájaként is.
Ez a sokrétű szó a nyelvújítás előtti és az azt követő időszak népnyelvében volt jelen, mára azonban szinte teljesen kikopott a mindennapi beszédből, és átadta helyét a modern jelentéstartalmaknak.
Helyesírás és szótagolás
A szó írásmódja során fontos ügyelni a magánhangzók hosszúságára, mivel a kiejtés csalóka lehet.
- Helyes írásmód: kokány (rövid o, hosszú á)
- Szótagolása: ko-kány
A szótagolás a magyar helyesírási szabályoknak megfelelően történik, ahol a mássalhangzó a második szótag elejére kerül.
Példák a használatára
Mivel a szónak több jelentésrétege van, a mondatkörnyezet határozza meg, pontosan mire utal a beszélő.
- Terméketlen jelentésben: „Hiába vetettünk a domboldalba, az a föld teljesen kokány, nem terem meg rajta semmi.”
- Görbe jelentésben: „Keress egy egyenes lécet, mert ez a darab egészen kokány, nem lehet vele pontosan mérni.”
- Fenegyerek értelemben: „Híres volt a faluban, mint nagy kokány, aki minden mulatságban benne volt és kereste a bajt.”
- Átvitt értelemben: „Ne légy olyan kokány, állj végre egyenesen és viselkedj rendesen!”
A kifejezés eredete és kategóriája
A kokány a régies szavak kategóriájába tartozik. Érdekessége, hogy míg régen a fizikai tulajdonságokra (görbeség) vagy emberi jellemvonásokra (vadság, fenegyerekség) utalt, addig a mai nyelvhasználók többsége már csak a „fuser munka” jelentését ismeri. Az eredeti jelentés ismerete segít a régi magyar irodalmi szövegek vagy néprajzi gyűjtések pontosabb megértésében, ahol a kontextus gyakran a terméketlenségre vagy a különc viselkedésre utal.
