A felsőoktatás világában gyakran találkozni hangzatos latin kifejezésekkel, amelyek a megszerzett diploma minősítését hivatottak jelezni. Ezek közül az egyik leggyakoribb és legelismertebb a magna cum laude.
A kifejezés jelentése és eredete
A magna cum laude egy latin kifejezés, amelynek szó szerinti jelentése: „nagy dicsérettel”. A magyar oktatási rendszerben ezt a minősítést a „jeles” rendű diplomával azonosítjuk.
Az egyetemi értékelési skálán ez általában a középső fokozat a három latin dicséret közül:
- Cum laude: Dicsérettel (jó)
- Magna cum laude: Nagy dicsérettel (jeles)
- Summa cum laude: Legnagyobb dicsérettel (kitűnő)
Helyesírás és írásmód
A kifejezés helyesírása kapcsán fontos megjegyezni, hogy latin eredetű szószerkezetről van szó, amelyet a magyar szövegekben különírva, az eredeti latin alakot megőrizve használunk.
Mivel idegen szóról van szó, folyószövegben érdemes dőlt betűvel szedni, hogy elkülönüljön a magyar szavaktól. Toldalékolás esetén a magyar helyesírás szabályai szerint (kötőjel nélkül) kapcsoljuk hozzá a ragokat, ha azok nem változtatják meg az utolsó magánhangzót (pl. magna cum laudéval).
Szótagolás
Bár ritkán van szükség a latin kifejezések elválasztására, a kiejtés és a szótagolás segít a helyes használatban. A szavak tagolása a következő:
- mag-na
- cum (egyszótagos)
- lau-de
Gyakorlati példák a használatra
Íme néhány példa arra, hogyan építhető be a kifejezés a mindennapi vagy hivatalos nyelvhasználatba:
„Büszkén jelentette be a családnak, hogy az államvizsgája sikerült, és a diplomáját magna cum laude minősítéssel veheti át.”
„Az álláshirdetésben előnyt jelentett, ha a pályázó legalább magna cum laude eredménnyel végezte el a jogi kart.”
„Nem volt színjeles tanuló minden félévben, de a szigorlatokon nyújtott teljesítménye végül a magna cum laude minősítéshez is elég volt.”
