A neoplasztikus egy görög eredetű orvosi szakkifejezés, amely az újképződményekre, azaz a daganatokra utal. A szó a neo- (új) és a plaszti- (alakítás, képzés) tagokból épül fel. Orvosi környezetben minden olyan folyamatot így neveznek, amely során a sejtek kóros és kontrollálatlan szaporodásnak indulnak, függetlenül attól, hogy a keletkező szövetburjánzás jóindulatú (benignus) vagy rosszindulatú (malignus).
Egyszerűen fogalmazva: ha valami neoplasztikus, az azt jelenti, hogy daganatos jellegű elváltozásról van szó.
Helyesírás és szótagolás
Mivel tudományos szakszóról van szó, írásmódja kötött, és fontos ügyelni a magánhangzók hosszúságára.
- Helyes írásmód: neoplasztikus (minden magánhangzó rövid, kivéve az i-t és az u-t követő végződést)
- Szótagolása: ne-op-lasz-ti-kus
A köznyelvben ritkán fordul elő, de az egészségügyi dokumentációkban, szövettani leleteken ez a hivatalos megnevezés a daganatos folyamatok leírására.
Példák a használatára
A kifejezést leggyakrabban diagnózisokban, orvosi szakvéleményekben vagy patológiai jelentésekben láthatjuk.
- Szövettani leleten: „A mintavétel során neoplasztikus sejtburjánzást nem találtunk a vizsgált területen.”
- Diagnózis felállításakor: „Az ultrahangos kép alapján neoplasztikus folyamat gyanúja merült fel a májban.”
- Kezelési tervnél: „A páciensnél jelentkező tünetek hátterében álló neoplasztikus elváltozás műtéti eltávolítása javasolt.”
- Általános orvosi leírásban: „A dohányzás jelentősen növeli a tüdőben kialakuló neoplasztikus betegségek kockázatát.”
Miért fontos ez a kifejezés?
A „neoplasztikus” szó használata azért praktikus az orvosok számára, mert gyűjtőfogalomként szolgál. Amíg nem fejeződik be a szövettani elemzés, a szakemberek ezzel a kifejezéssel jelölik, hogy daganatos elváltozást találtak, anélkül, hogy rögtön megbélyegeznék azt (például rákként). Segít különbséget tenni a gyulladásos duzzanatok és a valódi sejtszaporulattal járó növedékek között, így a precíz orvosi kommunikáció alapköve.














