I. Harang csendül,Ének zendül,Messze zsong a hálaénekAz én kedves kis falumbanKarácsonykorMagába száll minden lélek. Minden emberSzeretettelBorul földre imádkozni,Az én kedves kis falumbanA MessiásBoldogságot szokott hozni. A templombaHosszú sorba’Indulnak el ifjak, vének,Az én kedves kis falumbanHálát adnakA magasság Istenének. Mintha itt lennA nagy IstenSzent kegyelme súgna, szállna,Az én kedves kis falumbanMinden szívbenCsak szeretet lakik máma. II….
Be kén’ jól rendezni Vácot,Odazárni Bonifácot,Szerváciust és Pongrácot…Mert az már szörnyü és galád,Hogy mit művel e szép család…Megszégyenít májust, tavaszt,Fület és lábat megfagyaszt…Összejött egy sokadalom,Hogy halljon egy kis térzenét– Melyről már túl sok a dalom –S pár perc és rebbent szerteszét…Riporterünk is visszatért,– Nos, tartottak künn térzenét?– Igen – szólt kurtán, fagyosan.– A banda játszott…
Párisba tegnap beszökött az Ősz.Szent Mihály útján suhant nesztelen,Kánikulában, halk lombok alattS találkozott velem. Ballagtam éppen a Szajna feléS égtek lelkemben kis rőzse-dalok:Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,Arról, hogy meghalok. Elért az Ősz és súgott valamit,Szent Mihály útja beleremegett,Züm, züm: röpködtek végig az utonTréfás falevelek. Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt beléS Párisból az Ősz kacagva…