A tüdőparenchyma orvosi szakkifejezés, amely a tüdő működő részét, azaz a gázcseréért felelős állományt jelöli. Míg a tüdőhöz tartoznak a levegőt szállító hörgők és az erek is, a parenchyma kifejezés kifejezetten a léghólyagocskák (alveolusok) és az azokat elválasztó vékony falak összességére utal.
Gyakorlatilag ez a tüdő „hasznos” szövete, ahol az oxigén felvétele és a szén-dioxid leadása történik. Ha egy orvosi lelet a tüdőparenchyma állapotáról ír, akkor a légzőfelület épségét vagy esetleges elváltozásait véleményezi.
Helyesírás és szótagolás
A szó összetett latin eredetű kifejezés, amelynek írásmódja a magyar orvosi helyesírást követi. Gyakori hiba a latin y elhagyása vagy magyarosítása, de a szaknyelvben az eredeti forma a rögzült.
- Helyes írásmód: tüdőparenchyma (egybeírva, ch-val és y-nal)
- Szótagolása: tü-dő-pa-ren-chy-ma
A szó kiejtésekor a ch betűkombinációt kemény h-ként, az y-t pedig i-ként ejtjük: [tüdőparenhima].
Példák a használatára
A kifejezéssel leggyakrabban röntgen- (RTG) vagy CT-vizsgálatok szöveges értékelésében találkozhatunk.
- Negatív lelet esetén: „A tüdőparenchyma tiszta, kóros árnyék vagy infiltrátum nem látható.”
- Gyulladás leírásakor: „A jobb alsó lebenyben a tüdőparenchyma fellazult, ami gyulladásos folyamatra utal.”
- Krónikus betegségnél: „A dohányzás következtében a tüdőparenchyma rugalmassága csökkent, tágulatok alakultak ki.”
- Szakorvosi véleményben: „A CT-felvételen a tüdőparenchyma szerkezete megtartott, gócos elváltozás nem mutatkozik.”
Miért fontos ez a terület?
A tüdőparenchyma egészsége a szervezet oxigénellátásának alapja. Számos betegség, például a tüdőgyulladás, a tüdőfibrózis vagy a tüdőtágulat (emfizéma) közvetlenül ezt a szövetállományt érinti. A diagnosztika során azért figyelik kiemelten, mert a parenchyma sérülése vagy hegesedése közvetlenül befolyásolja a légzés hatékonyságát. Ha a leleten ez a rész „tiszta” vagy „szabályos szerkezetű”, az azt jelenti, hogy a gázcsere helyszíne anatómiailag rendben van.
