Az uterus a latin megnevezése az egyik legfontosabb női belső nemi szervnek, a méhnek. Ez az üreges, izmos falú szerv a kismedencében, a húgyhólyag és a végbél között helyezkedik el. Elsődleges feladata a megtermékenyített petesejt befogadása, táplálása, majd a magzat fejlődésének biztosítása a terhesség kilenc hónapja alatt.
Az orvosi szaknyelvben szinte kizárólag ezt a kifejezést használják a diagnózisok felállításakor, a leleteken és a műtéti leírásokban, mivel pontosabb és nemzetközileg is egységesebb, mint a köznyelvi megnevezés.
Helyesírás és szótagolás
Mivel latin eredetű szakszóról van szó, az írásmódja rögzített, kiejtése pedig a magyar fonetikai szabályokat követi (u-te-rusz).
- Helyes írásmód: uterus
- Szótagolása: u-te-rus
Az orvosi dokumentációban gyakran találkozhatunk a birtokos alakjával is (például uterus-nyálkahártya vagy latinul corpus uteri), de önmagában, alanyesetben a fenti forma a mérvadó.
Példák a használatára
A kifejezés leggyakrabban nőgyógyászati vizsgálatok összefoglalóiban és ultrahangos leleteken szerepel.
- Ultrahangos leleten: „Az uterus normális nagyságú és alakú, benne kóros képlet nem látható.”
- Terhesség kapcsán: „A magzat az uterus hátsó falán tapadó lepényen keresztül kapja a tápanyagokat.”
- Diagnózisként: „A páciensnél az uterus myomatosus (méhizom-daganat) gyanúja merült fel.”
- Beavatkozás leírásakor: „A műtét során az uterus falának átvizsgálása is megtörtént.”
Az uterus részei és jelentősége
Az orvosi szakirodalom az uterust több részre osztja: a felső, szélesebb rész a méhtest (corpus uteri), az alsó, keskenyebb csatorna pedig a méhnyak (cervix uteri). Falát három réteg építi fel, amelyek közül a belső nyálkahártya (endometrium) havonta megújul, ha nem történik megtermékenyítés – ez okozza a menstruációs ciklust. Az uterus rugalmassága egészen döbbenetes: a terhesség végére eredeti méretének sokszorosára képes tágulni, majd a szülés után fokozatosan visszahúzódik.














