A magyar irodalomtörténet leglángolóbb, legmeghatározóbb versei elválaszthatatlanok március 15-étől. 1848-ban a költők nemcsak megénekelték az eseményeket, hanem maguk is az utca emberei, politikusok és katonák voltak. A vers ekkor nem csupán művészet, hanem fegyver és mozgósító erő volt.
| Vers címe | Szerző | Üzenete és hatása |
| Nemzeti dal | Petőfi Sándor | A forradalom “himnusza”. Választás elé állítja a nemzetet: rabok legyünk vagy szabadok? |
| Föltámadott a tenger | Petőfi Sándor | A nép erejét a tengerhez hasonlítja, amely elsöpri a zsarnokokat. |
| Szózat | Vörösmarty Mihály | Bár 1836-ban íródott, a forradalom alatt vált a rendíthetetlen hazaszeretet imádságává. |
| Európa csendes, újra csendes | Petőfi Sándor | A szabadságharc kései szakaszának verse: a magyarság egyedül marad a szabadság védelmében. |
| A walesi bárdok | Arany János | Bár később íródott (1857), a zsarnokság elleni néma ellenállás és a hűség legszebb példája. |
A “Nemzeti dal” – A vers, amely történelmet írt
Március 15-e elképzelhetetlen Petőfi Sándor nélkül. A legenda szerint a Nemzeti dalt már március 13-án elkezdte írni, de a sors úgy hozta, hogy 15-én reggel, a Pilvax kávéházban vált valódi közkinccsé.
A vers refrénje – “A magyarok istenére / Esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!” – nemcsak egy rím, hanem egy kollektív eskü volt, amelyet Pest utcáin több ezren zengtek egyszerre. Ez a mű bizonyította be, hogy egy jól eltalált gondolat képes falakat dönteni és ezreket mozgósítani.
Arany János és a szabadság utóélete
Míg Petőfi a tűz és a cselekvés költője volt, Arany János a szabadságharc leverése utáni gyászt és a csendes dacot öntötte formába. Versei (például a Letészem a lantot) a bukás utáni fájdalmat tükrözik, de A walesi bárdok burkolt üzenetével arra tanította a nemzetet, hogy a fizikai túlerő ellenére szellemben soha nem szabad behódolni a zsarnoknak.
Versek a kokárda mellé: Miért szavalunk ma is?
A március 15-i versek különlegessége, hogy nem avulnak el. Amikor egy diák ma kiáll a színpadra és elszavalja a Nemzeti dalt, ugyanazokat az alapértékeket közvetíti:
- Az önrendelkezés jogát.
- A bátorságot a többség véleményével szemben.
- A közösség iránti felelősségvállalást.
“Habár fölül a gálya, / S alul a víznek árja, / Azért a víz az úr!” – Petőfi ezen sorai a mai napig emlékeztetnek minket arra, hogy a valódi hatalom mindig a nép kezében van.
