A mímes melléknév elsősorban a színművészethez, azon belül is a néma játékkal operáló pantomimhez kapcsolódik. Jelentése: utánzó, mimikai úton kifejezett, vagy a mímeléssel kapcsolatos.
A szó az ógörög mimosz szóból ered, amely utánzót vagy bohócot jelentett. Mai használatában gyakran utal olyan mozdulatokra vagy arckifejezésekre, amelyek szavak nélkül, pusztán gesztusokkal közvetítenek érzelmeket vagy cselekvés-sorozatokat.
Példák a szó használatára
A hétköznapi és az irodalmi nyelvben is előfordul, íme néhány példa a szemléltetéshez:
- “A színész mímes játéka lenyűgözte a közönséget, pedig egyetlen szót sem szólt a darab alatt.”
- “A gyerekek mímes mozdulatokkal próbálták elmagyarázni, mit láttak az állatkertben.”
- “Az előadás során a mímes elemek hangsúlyosabbak voltak, mint a párbeszédek.”
Helyesírás és szótagolás
A magyar helyesírás szabályai szerint a szó leírásakor ügyelnünk kell a hosszú í betűre. Gyakori hiba a rövid „i” használata, ám a szótő (mím) és a képzett alakok is megőrzik a hosszú magánhangzót.
Szótagolás
A szót az alábbi módon tagoljuk: mí-mes
Toldalékolás
Ha a szót tovább ragozzuk, a tő nem változik, a kötőhangzók pedig az illeszkedés szabályait követik:
- mímest (tárgyas eset)
- mímesei (többes számú birtokos alak)
- mímesen (határozói forma)
Rokon értelmű kifejezések
Ha szeretnénk elkerülni a szóismétlést, vagy pontosítani akarjuk a közlést, az alábbi szinonimákat használhatjuk:
- utánzó
- mimikai
- pantomimes
- színlelt (átvitt értelemben)
