A kripli egy német eredetű (Krüppel), a magyar nyelvben régóta jelen lévő kifejezés, amely eredetileg testi fogyatékossággal élő, mozgássérült vagy nyomorék embert jelölt. Fontos hangsúlyozni, hogy a modern nyelvhasználatban ez a szó erősen sértő, pejoratív és gúnyos tartalommal bír. Használata kerülendő, mivel az érintett személy emberi méltóságát sérti.
Átvitt értelemben a köznyelvben néha használják gyenge fizikumú, betegeskedő emberre, vagy akár olyan tárgyra, gépere is, amely elromlott, használhatatlanná vált vagy silány minőségű.
Helyesírás és szótagolás
A szó írásmódja során érdemes figyelni a mássalhangzókra, mert a beszédbben néha elmosódhat a pontos kiejtés.
- Helyes írásmód: kripli (rövid i-kkel)
- Szótagolása: krip-li
Bár a népnyelvben előfordulhatnak tájnyelvi változatai, a köznyelvi és helyesírási szempontból elfogadott alak a fenti.
Példák a használatára
A kifejezés leggyakrabban sértésként vagy elégedetlenség kifejezéseként fordul elő különböző szövegkörnyezetekben.
- Sértő megjegyzésként: „Ne csúfolódj vele, attól még, hogy sántít, nem kell kriplinek nevezned!”
- Fizikai állapotra utalva (önironikusan): „Úgy érzem magam ettől a megfázástól, mint egy igazi kripli, alig bírok kikelni az ágyból.”
- Tárgyra vonatkoztatva: „Ez a régi bicikli már kész kripli, állandóan leesik róla a lánc.”
- Munkavégzés kapcsán: „Ezzel a kripli szerszámmal képtelenség rendesen meghúzni a csavart.”
A szó megítélése és használata
Mivel a „kripli” szóhoz negatív és kirekesztő képzettársítások tapadnak, a közszereplésben, a médiában és a kulturált magánbeszélgetésekben is kerülni kell. A testi fogyatékossággal élőkre vonatkozóan ma már a „mozgássérült” vagy a „fogyatékossággal élő” kifejezések a társadalmilag elfogadott és tiszteletteljes elnevezések. A szó használata leginkább régi irodalmi művekben vagy a szleng durvább rétegeiben maradt fenn, de ott is minden esetben negatív színezetet ad a mondanivalónak.
