A feudum egy középkori jogi és gazdasági fogalom, amely egy birtok vagy földterület formájában átadott hűbérjogot jelentett. A feudumot egy hűbérúr adományozta egy hűbéresnek (vazallusnak), aki cserébe katonai vagy más szolgálatot vállalt. A kifejezés a feudalizmus alapvető intézménye volt.
A feudum jelentése
A feudum (magyarul: hűbérbirtok) nem volt teljes magántulajdon, hanem feltételekhez kötött, örökölhető vagy visszavonható jog egy adott földterület felett. A feudum nemcsak gazdasági eszköz volt, hanem a középkori társadalom politikai és katonai berendezkedésének alappillére is.
Használati példák:
- Történelemórán: „A király a szolgálataiért feudumot adományozott a lovagnak.”
- Középkori oklevélben: „A nemes e feudumot örök jogon birtokolhatja, míg hűségben szolgál.”
A feudum szerepe különböző területeken
- Történelem: A feudum volt a hűbéri lánc egyik eleme, amely alapján a társadalom szerveződött.
- Jog: A feudális jog szerint a feudum nem adható el szabadon, hanem örökösödési és szolgálati szabályokhoz volt kötve.
- Gazdaság: A feudális rendszer földalapú gazdálkodásra és terményadózásra épült.
Hogyan működött a feudum rendszere?
- Hűbérúr (senior): A feudum birtokosa, aki hűségesküt követelt a vazallustól.
- Vazallus: A feudum használója, aki cserébe katonai szolgálatot, tanácsadást vagy más kötelezettséget vállalt.
- Öröklődés: A feudum gyakran öröklődött, de a hűbérúr hozzájárulása kellett az örökös elismeréséhez.
- Kölcsönös kötelezettségek: A rendszer a kölcsönös védelem és szolgálat elvén alapult.
A feudum fogalma szorosan összefügg a feudalizmussal, amely Európa társadalmi, gazdasági és politikai rendszerét uralta évszázadokon át – egészen a modern nemzetállamok kialakulásáig.
