A litánia elsősorban vallási kifejezés, de átvitt értelemben a hétköznapi nyelvhasználatban is elterjedt. Vallási kontextusban könyörgő imasort jelent, míg hétköznapi értelemben gyakran hosszú, ismétlődő vagy unalmas felsorolásra utal.
A litánia jelentése
A litánia eredetileg egy vallási műfaj, amely imákból álló, gyakran ismétlődő válaszokkal tarkított könyörgő szöveg. A litániákat főként katolikus szertartásokon imádkozzák, és céljuk az isteni irgalom elnyerése különböző szentek közbenjárásán keresztül.
Használati példák:
- Vallásos kontextusban: „A hívek közösen imádkozták a Szűzanya litániáját az esti szertartáson.”
- Hétköznapi beszédben (átvitt értelemben): „Már megint előadta a szokásos litániáját a munkahelyi problémáiról.”
A litánia fogalma különböző területeken
- Vallás: A litánia egy strukturált imádság, amelyben egy vezető imádkozik, a gyülekezet pedig válaszokat mond. Gyakran a „Kyrie eleison” (Uram, irgalmazz) fordul elő ismétlődő válaszként.
- Hétköznapi nyelv: Hosszú, ismétlődő, esetleg fárasztó felsorolás – például panaszkodás, kifogások vagy követelések listája.
- Irodalom, retorika: A litánia stíluseszközként is megjelenhet, ahol az ismétlésnek ritmusteremtő vagy hangsúlyozó szerepe van.
Hogyan zajlik a litánia imádkozása?
- Vezető és válaszadó szerkezet: A pap vagy előimádkozó mondja a sorokat, a hívek válaszolnak.
- Szerkezet: Gyakran kezdődik fohásszal (pl. „Uram, irgalmazz”), majd felsorolás következik különböző megszólításokkal, amelyeket válasz zár (pl. „Könyörögj érettünk!”).
- Tematikus felépítés: A litániák lehetnek Jézushoz, Szűz Máriához, a szentekhez vagy egy-egy különleges alkalomhoz kapcsolódóan összeállítva.
Ismert litániák a keresztény hagyományban:
- Loretói litánia – a legismertebb Mária-litánia
- Jézus Szíve litánia
- Szent József litánia
- Minden szentek litániája – különösen húsvéti vigíliákon és papszenteléseken használatos
A litánia tehát nemcsak egy vallási forma, hanem egy kulturális és nyelvi kifejezés is, amely mély hagyományokra épül, de napjainkban is élő része a nyelvhasználatnak – akár templomban, akár a mindennapi életben.
