A narratíva kifejezés egy történetmesélési formát, elbeszélést vagy értelmezési keretet jelent, amely eseményeket, tényeket vagy tapasztalatokat egy adott nézőpont szerint rendez el. A szó a latin narrare igéből származik, amelynek jelentése: „elmondani, elbeszélni”.
A narratíva jelentése
A narratíva egy olyan struktúrált történet vagy gondolatmenet, amely egy eseménysorozatot úgy mutat be, hogy annak világos értelme, célja vagy tanulsága legyen. Lehet valóságos vagy fiktív, egyéni vagy közösségi, és erőteljesen befolyásolja, hogyan értelmezzük a világot magunk körül.
Használati példák:
- Irodalomban: „A regény narratívája egyes szám első személyben bontakozik ki.”
- Médiában: „A hírcsatornák gyakran saját narratívát alakítanak ki ugyanarról az eseményről.”
- Politikában: „A pártok eltérő narratívát képviselnek a gazdasági helyzetről.”
A narratíva fogalma különböző területeken
- Irodalom és művészetek: A narratíva a történet felépítését, elbeszélésének módját jelenti – például lineáris vagy töredezett szerkezetű, több nézőpontból elmesélt történet.
- Média és kommunikáció: A narratíva itt azt az értelmezési keretet jelenti, amelyen keresztül a tényeket bemutatják és értelmezik.
- Társadalomtudományok: Kollektív narratívák formálják a közösségek történelmi, kulturális önképét.
- Pszichológia: Az egyéni narratívák az önéletrajzi emlékekből és a személyes élményekből álló „belső történetek”, amelyek meghatározzák, hogyan látjuk önmagunkat.
Hogyan épül fel egy narratíva?
- Bevezetés: A történet kezdete, a szereplők és a háttér bemutatása.
- Cselekmény: Az események láncolata, amely konfliktusokon, fordulatokon keresztül halad.
- Kicsengés / tanulság: A történet lezárása, amely értelmet ad az elmondottaknak.
A narratívák alapvető szerepet játszanak abban, ahogyan megértjük a világot és önmagunkat. Legyen szó irodalomról, politikáról vagy személyes emlékeinkről, a narratívák segítenek rendszert vinni az események közé, és kialakítani a saját valóságunkat.
