Őrjít ez a csókos valóság,Ez a nagy beteljesülés,Ez a megadás, ez a jóság. Öledbe hullva, sírva, vágyvaKönyörgök hozzád, asszonyom:Űzz, kergess ki az éjszakába. Mikor legtüzesebb az ajkam,Akkor fagyjon meg a tied,Taposs és rúgj kacagva rajtam. Hóhérok az eleven vágyak,Átok a legszebb jelen is:Elhagylak, mert nagyon kivánlak. Testedet, a kéjekre gyultat,Hadd lássam mindig hóditón,Illatos vánkosán a…
Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,Most gyertek szabad mellű örömökS pusztuljatok bilincses iskolák. De elcsitult a jókedv-förgetegS helyére ült a döbbent némaság:Köröttünk már az Élet csörtetett. Óh, ifjui, szent megjózanodás,Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,Emléketek ma is milyen csodás. Hős harc az Élet és megélni szép,Ha hozzáedzik tüzes szív-kohókIfjú vitézlők lengeteg szivét. Ha élet zengi be…
Én a Halál rokona vagyok,Szeretem a tűnő szerelmet,Szeretem megcsókolni azt,Aki elmegy. Szeretem a beteg rózsákat,Hervadva ha vágynak, a nőket,A sugaras, a bánatosŐsz-időket. Szeretem a szomorú órákKisértetes, intő hivását,A nagy Halál, a szent HalálJátszi mását. Szeretem az elutazókat,Sírókat és fölébredőket,S dér-esős, hideg hajnalonA mezőket. Szeretem a fáradt lemondást,Könnyetlen sírást és a békét,Bölcsek, poéták, betegekMenedékét. Szeretem azt,…
Ha szeretlek, akkor hazugság,Amit igaznak hittem én.Hazugság a sírás, a bánatS az összetörtnek hitt remény.Hazugság akkor minden, minden,Egy átálmodott kárhozat,Amely még szebbé fogja tenniAz eljövendő álmokat. Ha szeretlek, akkor vergődveA halált nem hívom soha,Eltűröm még a szenvedést is,Nem lesz az élet Golgota.Mikor álmomból fölébredtem,A percet meg nem átkozom –A lelkedhez kapcsolom lelkemS mint régen, ismét…
Góg és Magóg fia vagyok én,Hiába döngetek kaput, falatS mégis megkérdem tőletek:Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? Verecke híres útján jöttem én,Fülembe még ősmagyar dal rivall,Szabad-e Dévénynél betörnömÚj időknek új dalaival? Fülembe forró ólmot öntsetekLegyek az új, az énekes Vazul,Ne halljam az élet új dalait,Tiporjatok reám durván, gazul. De addig sírva, kínban, mit se várvaMégiscsak száll…
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,Vijjogva, sírva, kergetőzve,Két lankadt szárnyú héja-madár. Új rablói vannak a Nyárnak,Csattognak az új héja-szárnyak,Dúlnak a csókos ütközetek. Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,Valahol az Őszben megállunk,Fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk:Egymás husába beletépünkS lehullunk az őszi avaron.
Láttalak a multkor,Mosolyogva néztél,Éppen úgy, mint akkor,Mikor megigéztél.Vérpiros ajkaidMosolyogni kezdtek;Olyan bájos voltál,Mint mikor azt sugtad:„Édesem, szeretlek!” Láttalak a multkor,Mosolyogva néztél,Gyönyörű vagy most is,De meg nem igéztél. Vérpiros ajkaidMosolyogni kezdtek;Olyan bájos voltál,Mint mikor hazudtadEzt a szót: „Szeretlek!”
Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,Kínoz a fény és kínoz a harmat,Téged akarlak, eljöttem érted,Több kínra vágyom: téged akarlak. Lángod lobogjon izzva, fehéren,Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,Te vagy a kínom, gyehennám nékem,Nagyon kivánlak, nagyon kivánlak. Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,Adj kínt nekem, a megéhezettnek:Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.
Van az életben egy-egy pillanat,Erősnek hisszük szerfelett magunkat.Lelkünk repül, száll, magával ragad,Bús aggodalmak mindhiába húznak.Csalóka álmok léghajójánA vihar szépen fellegekbe tüntet,Míg lenn a földön kárörvendő,Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket. Van az életben egy-egy pillanat,Hogy nem várunk már semmit a világtól,Leroskadunk bánat terhe alatt,Szívünk mindenkit megátkozva vádol.Míg porba hullva megsiratjuk,Mi porba döntött – sok keserü álmunk,Nincs egy…
Add nekem a te szemeidet,Hogy vénülő arcomba ássam,Hogy én magam pompásnak lássam. Add nekem a te szemeidet,Kék látásod, mely mindig épít,Mindig irgalmaz, mindig szépít. Add nekem a te szemeidet,Amelyek ölnek, égnek, vágynak,Amelyek engem szépnek látnak. Add nekem a te szemeidet.Magam szeretem, ha szeretlekS irigye vagyok a szemednek.