A szubrett kifejezés a francia soubrette szóból származik, melynek eredeti jelentése szobalány vagy komorna. A színházművészetben, különösen az operett és a vígjáték műfajában egy meghatározott szerepkört jelöl. A szubrett általában egy éles eszű, cserfes, vidám és gyakran cselszövő fiatal női karakter, aki mozgékonyságával és humorával a darab egyik motorja.
Az operettekben a szubrett a táncos-komikus partnere. Míg a primadonna és a bonviván a romantikus, lírai szálat viszi, a szubrett és partnere felel a látványos táncbetétekért és a nevettetésért. Hangfaját tekintve általában könnyed, mozgékony szoprán.
Helyesírás és szótagolás
A szó írásakor a kettőzött mássalhangzóra és a szóvégi magánhangzóra kell a leginkább ügyelni.
- Helyes írásmód: szubrett (egy b, de két t a végén)
- Szótagolása: szub-rett
Fontos megjegyezni, hogy bár a francia eredetiben szerepel egy néma „e” a végén, a magyar helyesírás szerint ezt elhagyjuk, és a kiejtést követjük.
Példák a szó használatára
A szubrett kifejezést leggyakrabban kritikai szövegekben, színházi beszélgetésekben vagy szereposztásoknál hallhatjuk.
- Szerepkör leírásakor: „Az ifjú színésznő alkata és csengő hangja miatt kiválóan alkalmas a szubrett szerepére.”
- Kritikában: „A tegnapi előadáson a szubrett és a táncos-komikus kettőse aratta a legnagyobb sikert a közönség körében.”
- Jellemzésként: „Olyan élénk és beszédes teremtés, mint egy klasszikus operett-szubrett.”
- Történeti kontextusban: „A darab cselekményét a furfangos szubrett kavarja fel, aki végül mindenkit összehoz a megfelelő párjával.”
A szubrett karaktere a színpadon kívül
Bár a fogalom szorosan kötődik a színházhoz, néha a köznyelvben is használják olyan nőkre, akikre jellemző a pajkosság, a gyors észjárás és a némi kacérsággal párosuló vidámság. A modern sorozatokban a „vicces és okos legjobb barátnő” karaktere gyakran a klasszikus színházi szubrett távoli utódja.
