A Szerencse, hogy csaj vagyok! című vers Mentovics Éva egyik könnyed hangvételű, mégis sokak számára ismerős élményeket megfogalmazó költeménye. A mű fiatalos szemszögből, humorral és játékos iróniával mutatja be a fiúk és lányok közötti különbségeket, elsősorban egy tizenéves lány gondolatain és megfigyelésein keresztül. A vers egyszerű nyelvezete és lendületes ritmusa miatt könnyen befogadható, miközben olyan…
I Megtörtént. Nem mondom, amit érdemeltél –Amit a sors mért rád, szegény, szegény Erdély! Nyomorúvá gyötre százados rabságod,Tört erőd nem bírja meg a szabadságot. Láncaid lehulltak s im azontúl sokáFélve lépdel lábad, amikép megszoká. Gazdagon sütött rád a szabad nap fénye,S még mindig szemedben börtönödnek éje. Kialudt, kiégett vulkán vagy ma, – bennedAma régi lángból…
Ágnes asszony a patakbanFehér lepedőjét mossa;Fehér leplét, véres leplétA futó hab elkapdossa.Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Odagyűl az utcagyermek:Ágnes asszony, mit mos kelmed?„Csitt te, csitt te! csibém véreKeveré el a gyolcs leplet.”Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Összefutnak a szomszédnők:Ágnes asszony, hol a férjed?„Csillagom, hisz ottbenn alszik!Ne menjünk be, mert fölébred.”Oh! irgalom atyja, ne…
Gyöngy, harmat, liliom, szellő, sugár, villám,Hajnal, korom, szélvész, hattyu, rózsa, hullám,Délibáb, menny, pokol… ha mind egybevészed:Recipe – és megvan a magyar költészet. Adj hozzá, ha tetszik, mintegy fölöslegül,Holdsugárt, amelynek illatja hegedül,A remény húrjából ezüst szakállakat,És fond lángostorrá, mint esőszálakat. A kétségbeesést álomhabnak véljed,Takarja be a nap a sötétlő éjet,Rózsád szeme légyen a roppant ég boltja,Melyből…
Rossz szememről egy nagy könyvbenMíg megkérdem a tudást:Jó tanácsot nem lelek, deKapok új szemgyulladást. Most tanács is, tanulság isEbből könnyen vonható:Tűrj pihenve; a természetA legjobb útmutató. (1881)
Én is éltem… vagy nem életSzületésen kezdeni,És egynehány tized évetJól-rosszul leküzdeni?Én is éltem… az a sajkaEngem is hányt, ringatott,Melyen kiteszi a dajkaA csecsemő magzatot. Első nap is oly borultanHajola reám az ég!S hogy nevetni megtanultam,Sírni immár jól tudék;Sohase birám teljébe’Örömeim poharát;Az ifjuság szép kertébeVas korláton néztem át. Félve nyúltam egyszer-máskorEgy rózsát szakasztani:Késő volt – a…
Edward király, angol királyLéptet fakó lován:Hadd látom, úgymond, mennyit érA velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó?Legelőin fű kövér?Használt-e a megöntözés:A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép,Ha oly boldog-e rajt’Mint akarom, s mint a barom,Melyet igába hajt? Felség! valóban koronádLegszebb gyémántja Velsz:Földet, folyót, legelni jót,Hegy-völgyet benne lelsz. S a nép, az istenadta…
Este van, este van: kiki nyúgalomba!Feketén bólingat az eperfa lombja,Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.Mintha lába kelne valamennyi rögnek,Lomha földi békák szanaszét görögnek,Csapong a denevér az ereszt sodorván,Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán. Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:A gazdasszony épen az imént fejé meg;Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,Pedig éhes borja…
Letészem a lantot. Nyugodjék.Tőlem ne várjon senki dalt.Nem az vagyok, ki voltam egykor,Belőlem a jobb rész kihalt.A tűz nem melegít, nem él:Csak, mint reves fáé, világa.Hová lettél, hová levélOh lelkem ifjusága! Más ég hintette rám mosolyját,Bársony palástban járt a föld,Madár zengett minden bokorban,Midőn ez ajak dalra költ.Fűszeresebb az esti szél,Hímzettebb volt a rét virága.Hová lettél,…
Az életet már megjártam.Többnyire csak gyalog jártam,Gyalog bizon’…Legfölebb ha omnibuszon. Láttam sok kevély fogatot,Fényes tengelyt, cifra bakot:S egy a lelkem!Soha meg se’ irigyeltem. Nem törődtem bennülővel,Hetyke úrral, cifra nővel:Hogy’ áll orraAz út szélin baktatóra. Ha egy úri lócsiszárralTalálkoztam s bevert sárral:Nem pöröltem, –Félreálltam, letöröltem. Hiszen az útfélen itt-ott,Egy kis virág nekem nyitott:Azt leszedve,Megvolt szívem minden…