Kányádi Sándor 1929. május 10-én született a Hargita megyei Nagygalambfalván, székely földműves családban. Édesapja, Kányádi Miklós gazdálkodó volt, édesanyját, László Juliannát 11 éves korában, 1940 karácsonyán veszítette el. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában végezte, majd középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen folytatta: előbb a református kollégiumban (1941–1944), majd a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945), végül a fém- és villamosipari középiskolában (1946–1950).
Tanulmányok és irodalmi pálya kezdete
1950-ben beiratkozott a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de fél év után a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán folytatta tanulmányait, ahol 1954-ben magyar irodalom szakos tanári diplomát szerzett. Tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte.
Költői tehetségét Páskándi Géza fedezte fel, aki 1950-ben közölte első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. Ezt követően az Irodalmi Almanach segédszerkesztője lett, majd néhány hónapig az Utunk, 1955–1960 között a Dolgozó Nő, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője volt.
Családi élet
1958-ban megnősült, felesége Tichy Mária Magdolna tanár, szerkesztő. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971).
Irodalmi munkásság
Költészet
Kányádi Sándor költészete kezdetben a korabeli sematikus irányzatokat követte, de a hatvanas évektől egyre inkább a közösségi létproblémák és az erdélyi magyarság sorsának kérdései váltak meghatározóvá műveiben. Költészetében az anyanyelv megtartó ereje és a kisebbségi lét tapasztalatai központi szerepet játszanak.
Műfordítás
Kányádi jelentős műfordítói tevékenységet is folytatott, többek között szász és jiddis népköltészetet, kortárs román költészetet, valamint jelentős német és francia költők műveit ültette át magyar nyelvre.
Gyermekirodalom
Kányádi Sándor a gyermekirodalom területén is maradandót alkotott. Versei egyszerre játékosak és mély tartalmúak, amelyek a gyermekek és felnőttek számára egyaránt élményt nyújtanak. A Napsugár című gyermeklap szerkesztőjeként is jelentős hatást gyakorolt a magyar gyermekirodalomra.
Közéleti szerepvállalás
Kányádi Sándor aktívan részt vett a közéletben, különösen az erdélyi magyarság jogainak védelmében. 1987-ben, amikor a román hatóságok megtagadták tőle az útlevelet, hogy részt vehessen a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozón, tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből.
Díjak és elismerések
Kányádi Sándor munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el:
- Kossuth-díj (1993)
- Herder-díj (1995)
- Magyar Örökség díj (1998)
- Magyar Érdemrend nagykeresztje (2009)
- Nemzet Művésze (2014)
Halála és öröksége
Kányádi Sándor 2018. június 20-án hunyt el Budapesten, 89 éves korában. Végső nyughelye szülőfalujában, Nagygalambfalván található.
