Örkény István (1912. április 5. – 1979. június 24.) a 20. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, aki a groteszk, abszurd és tragikomikus műfajok mestereként vált ismertté. Legismertebb művei közé tartoznak az „Egyperces novellák”, a „Tóték” és a „Macskajáték”, amelyek a magyar irodalom klasszikusává váltak.
Gyermekkor és tanulmányok
Örkény István Budapesten született 1912. április 5-én, jómódú zsidó polgárcsaládban. Apja, Örkény Hugó gyógyszerész volt, aki fiát is erre a pályára szánta. A Piarista Gimnáziumban érettségizett 1930-ban, majd a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be. Később, 1932-től a Pázmány Péter Tudományegyetemen gyógyszerészetet tanult, és 1934-ben szerzett gyógyszerészi diplomát. Apja kívánságára 1941-ben vegyészmérnöki diplomát is szerzett.
Írói pálya kezdete
Örkény már fiatalon érdeklődött az irodalom iránt. 1934 és 1936 között barátaival megalapította és szerkesztette a „Keresztmetszet” című folyóiratot, amelyben első novellái is megjelentek. 1937-ben jelent meg első jelentős novellája, a „Tengertánc” a „Szép Szó” című folyóiratban. A második világháború előtt Londonban és Párizsban is élt, ahol különböző munkákból tartotta fenn magát.
Háborús évek és hadifogság
1942-ben Örkényt munkaszolgálatra hívták be, és a keleti frontra vezényelték. 1943-ban szovjet hadifogságba esett, és több évig tartották fogva különböző táborokban, többek között Tambovban és Krasznogorszkban. Ezek az élmények mély nyomot hagytak benne, és későbbi műveiben is visszaköszönnek. 1946-ban tért haza Budapestre.
A háború utáni évek és az írói karrier folytatása
Hazatérése után Örkény aktívan részt vett a kulturális életben. 1949 és 1953 között dramaturgként dolgozott a budapesti Ifjúsági Színházban, majd a Néphadsereg Színházában. Az 1950-es években a szocialista realizmus jegyében írt műveket, de ezek közül több is kritikát váltott ki a hivatalos kultúrpolitika részéről. 1956-ban részt vett a forradalomban, ami után 1958-tól 1963-ig publikálási tilalom alá került. Ez idő alatt egy gyógyszergyárban dolgozott vegyészként.
Az „Egyperces novellák” és a groteszk műfaj megteremtése
Az 1960-as évek elején Örkény visszatért az irodalmi életbe, és megkezdte legismertebb műveinek írását. 1968-ban jelent meg az „Egyperces novellák” című kötete, amely rövid, abszurd és groteszk történeteivel új műfajt teremtett a magyar irodalomban. Ezek a novellák gyakran egy-egy abszurd helyzeten keresztül mutatják be az emberi lét ellentmondásait és abszurditását.
Legismertebb művei
Tóték (1967)
A „Tóték” című dráma 1967-ben jelent meg, és azonnal nagy sikert aratott. A mű egy kis faluban játszódik, ahol a Tót család vendégül lát egy frontszolgálatból hazatérő őrnagyot. A darab groteszk módon mutatja be a hatalom és az egyén viszonyát, valamint a kiszolgáltatottság és az alkalmazkodás kérdéseit.
Macskajáték (1969)
A „Macskajáték” című regény és dráma egy idősödő nő történetét meséli el, aki a magány és az öregedés problémáival küzd. A mű levélregény formájában íródott, és finom humorral, valamint mély emberismerettel ábrázolja a főszereplő életét.
Díjak és elismerések
Örkény István munkásságát számos díjjal ismerték el:
- József Attila-díj (1955, 1967)
- Kossuth-díj (1973)
- Grand Prix de l’Humour Noir (Párizs, 1970)
Ezek az elismerések is bizonyítják, hogy Örkény művei nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is jelentős hatást gyakoroltak az irodalomra.
Magánélet és halála
Örkény háromszor nősült: első felesége Gönczi Flóra volt (1937–1941), második felesége F. Nagy Angéla (1947–1959), akitől két gyermeke született: Angéla és Antal. Harmadik felesége Radnóti Zsuzsa dramaturg volt, akivel 1965-től haláláig élt együtt.
Örkény István 1979. június 24-én hunyt el Budapesten, szívbetegség következtében. Halála után is jelentős hatást gyakorolt a magyar irodalomra, művei ma is olvasottak és tanítottak. Nevét több közterület és intézmény is őrzi, például a budapesti Örkény Színház.
Öröksége és hatása
Örkény István munkássága a magyar irodalom megújításában játszott kulcsszerepet. A groteszk és abszurd műfajok magyarországi meghonosítójaként új perspektívát nyitott az irodalmi kifejezésben. Művei, különösen az „Egyperces novellák”, a „Tóték” és a „Macskajáték” ma is aktuálisak, és számos nyelvre lefordították őket. Örkény öröksége élő része a magyar és a világirodalomnak, és inspirációt nyújt az új generációk számára is.
