Kaffka Margit (1880–1918) a magyar irodalom egyik legjelentősebb női alkotója volt, a Nyugat első nemzedékének meghatározó tagja. Rövid, de intenzív életútja során olyan műveket alkotott, amelyek máig meghatározóak a magyar próza és női irodalom történetében. Ady Endre „nagyon-nagy író-asszonynak” nevezte, és nem véletlenül: regényeiben és novelláiban a női sors, a társadalmi átalakulás és az erkölcsi válság kérdéseit vizsgálta.
Gyermekkor és tanulmányok
Kaffka Margit 1880. június 10-én született Nagykárolyban (ma Carei, Románia), egy elszegényedett nemesi családba. Apja, Kaffka Gyula főügyész, korán elhunyt, így édesanyja, Uray Margit egyedül nevelte őt szerény körülmények között. Tanulmányait ösztöndíjasként a szatmári irgalmas nővérek tanítóképző zárdájában végezte, ahol 1898-ban tanítónői oklevelet szerzett. Egy évig Miskolcon tanított, majd Budapesten folytatta tanulmányait, és 1902-ben polgári iskolai tanári oklevelet szerzett az Erzsébet Leányiskolában.
Tanári pálya és irodalmi indulás
Tanári pályáját Miskolcon kezdte, ahol irodalmat és gazdaságtant tanított a polgári leányiskolában. Tanítványai kedvelték, és ebben az időszakban kezdett publikálni is: versei és novellái jelentek meg különböző folyóiratokban. 1908-tól a Nyugat című irodalmi folyóirat állandó munkatársa lett, ahol szoros baráti kapcsolatot ápolt többek között Kosztolányi Dezsővel, Babits Mihállyal és Balázs Bélával.
Magánélet és házasságok
1905-ben feleségül ment Fröhlich Brúnó erdőmérnökhöz, akitől 1906-ban megszületett László nevű fia. A házasság azonban nem volt tartós, és 1908-ban elváltak. 1914-ben másodszor is férjhez ment, ezúttal Bauer Ervin elméleti biológushoz, Balázs Béla testvéréhez. Az első világháború kitörésekor felhagyott a tanítással, és teljes mértékben az irodalomnak szentelte életét.
Irodalmi munkássága
Kaffka Margit műveiben gyakran foglalkozott a nők helyzetével, a társadalmi változásokkal és az erkölcsi kérdésekkel. Írásai realista és lélektani elemeket ötvöztek, és gyakran merítettek saját élettapasztalataiból.
Főbb művei
- Színek és évek (1912): Legismertebb regénye, amelyben egy idősödő nő visszatekint életére, és a női sorsokat, valamint a társadalmi változásokat elemzi.
- Hangyaboly (1917): A zárdában töltött éveit dolgozza fel, bemutatva a zárt közösség dinamikáját és a női kapcsolatok bonyolultságát.
- Versek (1903): Első verseskötete, amelyben már megjelennek későbbi témái, mint a női identitás és a társadalmi elvárások.
- Levelek a zárdából (1904): Naplóregény formájában írt mű, amelyben a zárdai élet mindennapjait és a belső vívódásokat mutatja be.
- Csendes válságok (1910): Novelláskötet, amelyben a mindennapi élet apró drámáit és a női lélek finom rezdüléseit ábrázolja.
Halála és öröksége
Az 1918-as spanyolnátha-járvány idején Kaffka Margit és fia is megbetegedtek. Bár az írónő mindent megtett a fertőzés elkerülése érdekében – kerülte a tömeget, rendszeresen fertőtlenítette kezét –, végül 1918. december 1-jén, 38 éves korában elhunyt Budapesten. Fia is életét vesztette a járványban. Mindkettőjüket a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Kaffka Margit jelentősége
Kaffka Margit munkássága úttörő volt a magyar irodalomban, különösen a női írók számára. Műveiben bátran szembesítette az olvasót a női sorsokkal, a társadalmi elvárásokkal és az egyéni vágyakkal. Írásai ma is aktuálisak, és fontos részét képezik a magyar irodalmi kánonnak.
