Ottlik Géza (1912. május 9. – 1990. október 9.) a XX. századi magyar próza egyik legmeghatározóbb alakja, aki íróként, műfordítóként, bridzsjátékosként és gondolkodóként is maradandót alkotott. Legismertebb műve, az Iskola a határon a magyar irodalom egyik klasszikusa, de életműve ennél jóval sokrétűbb.
Gyermekkor és családi háttér
Ottlik Géza Budapesten született, régi nemesi család sarjaként. Apja, idősebb Ottlik Géza belügyminisztériumi titkár és császári-királyi kamarás volt, aki 1913-ban, fia másfél éves korában elhunyt. Anyja, Csonti Szabó Erzsébet, egyedül nevelte fel gyermekét. Az apa korai halála mély nyomot hagyott Ottlikban, és több művében is visszatérő motívumként jelenik meg.
Katonai iskolai évek és tanulmányok
A katonai nevelés hatása
1923 őszén édesanyja beíratta a kőszegi Hunyadi Mátyás katonai alreáliskolába, majd 1926-tól a budapesti Bocskai István katonai főreáliskolában folytatta tanulmányait. Ezek az évek mélyen befolyásolták későbbi írói munkásságát; az itt szerzett élmények szolgáltatták az Iskola a határon című regényének alapját.
Egyetemi tanulmányok
1930-ban érettségizett, majd beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika–fizika szakára, ahol Fejér Lipót tanítványaként tanult. Bár diplomát nem szerzett, a matematika és a logikai gondolkodás mély hatással volt írói stílusára és gondolkodásmódjára.
Irodalmi pályafutás kezdete
Első publikációk és újságírás
Első írásai 1931-ben jelentek meg a Napkelet című folyóiratban. Egyetemi évei alatt az Új Nemzedék munkatársa volt, 1933-tól pedig a Budapesti Hírlap bridzsrovatát szerkesztette. 1939-ben Babits Mihály közölte A Drugeth-legenda című elbeszélését a Nyugatban, ami áttörést jelentett számára az irodalmi életben.
Műfordítói tevékenység
A második világháború után, politikai okokból nehézségekbe ütközött saját műveinek publikálása, ezért megélhetését főként műfordításokból biztosította. Fordított többek között Charles Dickens, George Bernard Shaw, John Osborne, Evelyn Waugh, Thomas Mann és Stefan Zweig műveiből.
Az Iskola a határon és irodalmi elismerések
Az Iskola a határon születése
Első változata 1949-ben készült el, de csak 1959-ben jelent meg, miután tíz évig csiszolgatta. A regény a katonai iskolai évek élményeit dolgozza fel, és a magyar irodalom egyik legfontosabb művévé vált. Kezdetben nem aratott átütő sikert, de a hetvenes években a fiatal írók nemzedéke fedezte fel újra.
További jelentős művei
- Hamisjátékosok (1941) – elbeszéléskötet
- Hajnali háztetők (1957) – regény
- Minden megvan (1969) – elbeszélések
- Buda (1993) – posztumusz megjelent regény
Díjak és elismerések
- József Attila-díj (1981)
- Déry Tibor-díj (1984)
- Kossuth-díj (1985)
- Szép Ernő-jutalom (1988)
- Világ Igaza díj (1998, posztumusz)
Bridzs és más tevékenységek
Ottlik szenvedélyes bridzsjátékos volt, többszörös magyar bajnok és válogatott játékos. Hugh Kelseyvel közösen írta meg az Adventures in Card Play című könyvet (1979), amely a bridzsjáték elméletének egyik alapműve.
Embermentés a második világháború alatt
1944 októberétől 1945 februárjáig feleségével, Debreczeni Gyöngyivel együtt bújtatták Vas István írót, aki zsidó származása miatt üldöztetésnek volt kitéve. Emellett segítettek Vas anyjának kiszabadításában is. E hősies tettükért 1998-ban a Yad Vashem Intézet a Világ Igaza címmel tüntette ki őket.
Halála és öröksége
Ottlik Géza 1990. október 9-én hunyt el Budapesten. Halála után több műve is posztumusz jelent meg, köztük a Buda című regény, amelyet Lengyel Péter rendezett sajtó alá. Munkássága máig hatással van a magyar irodalomra, és számos író tekinti őt példaképének.
Összegzés
Ottlik Géza életműve a XX. századi magyar irodalom egyik legfontosabb öröksége. Írásaiban a katonai nevelés, az emberi kapcsolatok és a morális kérdések mélyreható elemzése jelenik meg. Műfordítóként és bridzsjátékosként is kiemelkedőt alkotott, embermentő tevékenysége pedig emberi nagyságát bizonyítja.
