Móricz Zsigmond (1879–1942) a 20. századi magyar prózairodalom egyik legnagyobb alakja, akinek munkássága a magyar realizmus és naturalizmus meghatározó mérföldköve. Életútja és irodalmi pályája szorosan összefonódik a magyar társadalom változásaival, különösen a parasztság és a dzsentri réteg sorsának alakulásával.
Gyermek- és ifjúkora
Családi háttér és korai évek
Móricz Zsigmond 1879. július 2-án született Tiszacsécsén, Szatmár megyében. Édesapja, Móricz Bálint, ötholdas parasztból küzdötte fel magát nagygazdává, míg édesanyja, Pallagi Erzsébet, egy szegény, de művelt lelkészi családból származott. A család vallásos neveltetése és a hagyományos nemzeti értékek fontos szerepet játszottak Móricz későbbi szemléletének kialakulásában.
Tanulmányai
Hatéves korában apja vállalkozása csődbe ment, a család Prügyre költözött, ahol nagy szegénységben éltek. Ennek ellenére Móricz 1890-től a Debreceni Református Kollégiumban tanult három évig, majd a sárospataki kollégiumban folytatta tanulmányait. Itt az első félév végén három tárgyból megbukott, ezért anyai nagybátyja felügyelete alá került a kisújszállási gimnáziumba, ahol 1899-ben jeles eredménnyel érettségizett.
Pályakezdés és újságírói munka
Egyetemi évek és első írások
Érettségi után Debrecenben teológiát, majd jogot hallgatott, később Budapesten folytatta tanulmányait, de egyetemi diplomát sohasem szerzett. Ekkorra már elhatározta, hogy író lesz. 1903-ban az akkor induló Az Újság gyermekrovatához került, itt jelentek meg első meséi, gyermekversei; verses állatmeséit Boldog világ címen gyűjtötte össze és adta ki 1912-ben.
Népdal- és népmesegyűjtés
A Kisfaludy Társaság megbízásából több népdal- és népmesegyűjtő utat tett a Tiszaháton, különösen Szatmár megye falvaiban. Ezek az utak mély hatást gyakoroltak rá, és jelentős mértékben hozzájárultak a falusi-paraszti világ realista ábrázolásához műveiben.
Irodalmi áttörés és a Nyugat köre
A Hét krajcár és a Nyugat
1908-ban jelent meg a Hét krajcár című novellája a Nyugat folyóiratban, amely meghozta számára az irodalmi áttörést. Ez a mű szakított a korábbi tréfás-adomaszerű és érzelmes-idillikus parasztábrázolással, és realista módon mutatta be a falusi élet nehézségeit. A novella sikere után Móricz a Nyugat egyik meghatározó munkatársa lett.
Kapcsolata Ady Endrével
Ady Endrével szoros barátságot ápolt; Ady szerint Móricz félig kisúri hősei a magyarság erejét és akaratát példázzák, és azt a reményt keltették, hogy képes kiverekedni magának a demokráciát.
Alkotói korszakai
Első korszak (1908–1919)
Ebben az időszakban Móricz főként a vidéki Magyarország konzervatív világát ábrázolta. Műveiben a parasztság és a dzsentri réteg életét mutatta be realista módon. E korszak kiemelkedő művei közé tartozik Az Isten háta mögött, Sárarany és Fáklya.
Második korszak (1920–1932)
A két világháború közötti időszakban Móricz műveiben a társadalmi problémák és a lélekábrázolás került előtérbe. Ekkor születtek olyan jelentős művei, mint a Légy jó mindhalálig (1920), Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1922) és a Rokonok (1932).
Harmadik korszak (1933–1942)
Élete utolsó éveiben Móricz a népi írók mozgalmához kapcsolódott, és 1939-től a Kelet Népe szerkesztője lett. Ekkoriban írta meg önéletrajzi ihletésű művét, az Életem regénye című regényt, amelyben saját életét és a kor társadalmi viszonyait mutatta be.
Magánélete és családja
Házasságai
1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát (Janka), akivel három lányuk született. Házasságuk azonban megromlott, és Janka 1925-ben öngyilkosságot követett el. 1926-ban Móricz újra megnősült, második felesége Simonyi Mária színésznő volt, de ez a kapcsolat is válással végződött.
Gyermekei
Lányai közül Virág íróként, Lili színésznőként vitte tovább és gondozta apjuk művészi örökségét.
Halála és öröksége
- augusztus 29-én értesült arról, hogy unokája született, és annyira meghatódott, hogy leejtette a telefonkagylót, és stroke-ot kapott. Szeptember 5-én hunyt el agyvérzésben a budapesti Korányi klinikán.
Móricz Zsigmond életműve a magyar kritikai realizmus egyik legnagyobb teljesítménye. Műveiben a magyar valóság kritikus bemutatása, a társadalmi problémák feltárása és a lélekábrázolás egyaránt jelen van. Írásai ma is aktuálisak, és fontos részét képezik a magyar irodalmi örökségnek.
