Tompa Mihály (1817. szeptember 28. – 1868. július 30.) a 19. századi magyar irodalom egyik meghatározó alakja, aki a népi-nemzeti irányzat képviselőjeként és református lelkészként egyaránt jelentős szerepet töltött be. Életútja, költészete és közéleti tevékenysége szorosan összefonódott a magyar történelem sorsfordító eseményeivel, különösen az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején.
Gyermek- és ifjúkora
Tompa Mihály Rimaszombatban született egy elszegényedett nemesi család gyermekeként. Édesanyja korai halála után apai nagyszüleihez került Igricibe, ahol nevelkedett. Tanulmányait a sárospataki református kollégiumban kezdte meg, ahol teológiai és jogi ismereteket szerzett. Ezek az évek meghatározóak voltak számára, hiszen itt alakult ki irodalmi érdeklődése és kötődése a népi kultúrához.
Irodalmi pályafutása
Első versei az 1840-es évek elején jelentek meg, de az áttörést az 1846-ban kiadott “Népregék, népmondák” című kötete hozta meg számára. Ezt követte 1847-ben első verseskötete, amely tovább erősítette hírnevét. Költészete a népi hagyományokból merített, gyakran alkalmazott allegóriákat és szimbólumokat, amelyek révén a kor társadalmi és politikai kérdéseire reflektált.
A forradalom és szabadságharc évei
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Tompa aktívan részt vett a nemzeti mozgalomban. Tábori lelkészként szolgált a honvédseregben, és részt vett több csatában is. A szabadságharc leverése után költészete visszafogottabbá vált, de továbbra is a nemzeti identitás és a szabadság eszméinek közvetítője maradt.
Lelkészi szolgálata és későbbi évei
A forradalom után Tompa visszatért lelkészi hivatásához. Először Bején, majd Keleméren, végül Hanván szolgált református lelkészként. Ezekben az években is folytatta irodalmi munkásságát, bár költészete egyre inkább a vallásos és filozófiai témák felé fordult. 1868-ban, halála előtt nem sokkal, a Magyar Tudományos Akadémia nagydíjjal ismerte el munkásságát.
Öröksége és emlékezete
Tompa Mihály életműve jelentős hatást gyakorolt a magyar irodalomra és kultúrára. Költészete és lelkészi tevékenysége révén hozzájárult a nemzeti identitás és a református hit erősítéséhez. Emlékét számos szobor, emléktábla és intézmény őrzi, többek között a Margit-szigeten található szobra és a róla elnevezett iskolák.
