Tóth Árpád (1886. április 14. – 1928. november 7.) a 20. század eleji magyar irodalom egyik legjelentősebb lírikusa, a Nyugat első nemzedékének meghatározó alakja. Költészete a finom melankólia, a zeneiség és a művészi forma iránti érzékenység jegyében született, miközben életét betegségek, szegénység és belső vívódások árnyékolták be.
Gyermekkor és családi háttér
Tóth Árpád 1886. április 14-én született Aradon. Édesapja, Tóth András, szobrász volt, aki többek között Kossuth-szobrokat készített, édesanyja Molnár Eszter. 1889-ben a család Debrecenbe költözött, ahol Árpád gyermekkorát töltötte. Gyenge testalkatú fiúként korán hajlamos volt a tüdőbajra, és betegségei miatt gyakran visszahúzódott az irodalom és az ábrándok világába.
Tanulmányok és irodalmi kezdetek
1896 és 1904 között a debreceni reáliskolában tanult, ahol szorgalmas és jó tanuló volt. 1904-ben színjeles eredménnyel érettségizett, majd a budapesti egyetem magyar–német szakára iratkozott be. Itt kezdődött költői pályája is; versei először A Hét és a Vasárnapi Újság című lapokban jelentek meg, majd 1908-tól az akkor induló Nyugatban.
Pályakezdés és újságírói munka
1909-ben anyagi nehézségei miatt abbahagyta egyetemi tanulmányait, és visszaköltözött Debrecenbe, ahol a Debreceni Független Újság színikritikusa lett. 1911-ben a Debreceni Nagy Újság munkatársa volt. 1913-ban Budapestre költözött, ahol házitanítói állást vállalt, miközben írói és fordítói munkáiból próbált megélni.
Betegség és gyógykezelés
Tüdőbaja miatt többször is szanatóriumi kezelésre szorult; 1915–1916-ban a tátrai hegyvidéken gyógykezelték. Betegsége egész életét végigkísérte, és jelentős hatással volt költészetére is.
Irodalmi és szerkesztői tevékenység
1917-től Hatvany Lajos újságának, az Esztendőnek volt segédszerkesztője. 1918-ban a Vörösmarty Akadémia titkárává választották. 1921-ben Az Est munkatársa lett, ahol “színes” híreket és politikai glosszákat írt.
Család és magánélet
1920-ban született meg lánya, Tóth Eszter, aki később maga is költő lett. Tóth Árpád családi élete kevéssé ismert, de levelezéseiből és verseiből érzékelhető a család iránti mély kötődése.
Halála és emlékezete
1928 november 7-én, mindössze 42 évesen hunyt el Budapesten tüdőgümőkórban. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, búcsúztatóján Babits Mihály tartott beszédet. Emlékét szobrok, iskolák és irodalmi körök őrzik, többek között Debrecenben és Aradon.
Költészete és műfordítói munkássága
Lírai világképe
Tóth Árpád költészetét a finom melankólia, a zeneiség és a művészi forma iránti érzékenység jellemzi. Verseiben gyakran jelenik meg a természet szépsége, a szerelem és a halál motívuma. Legismertebb költeményei közé tartozik az “Esti sugárkoszorú”, amelyet isaszegi tartózkodása alatt írt.
Műfordításai
Kiemelkedő műfordítói tevékenységet is folytatott; többek között Milton, Oscar Wilde, Shelley, Keats, Baudelaire, Flaubert, Gautier, Maupassant és Csehov műveit ültette át magyar nyelvre. Fordításai hozzájárultak a világirodalom magyarországi megismertetéséhez és a magyar irodalmi nyelv gazdagításához.
Öröksége és hatása
Tóth Árpád lírája a magyar irodalom egyik legszebb és legfinomabb hangú költészeteként maradt fenn. Művei ma is részei az irodalmi kánonnak, és hatása érezhető a későbbi költőnemzedékek munkásságában is. Emlékét irodalmi estek, szavalóversenyek és emlékművek őrzik.
