Illyés Gyula (1902–1983) a 20. századi magyar irodalom egyik meghatározó alakja volt: költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő és közéleti gondolkodó. Életművében a népi, nemzeti és egyetemes értékek ötvöződnek, munkássága pedig máig ható erkölcsi és társadalmi üzeneteket hordoz.
Gyermekkor és tanulmányok
Illyés Gyula 1902. november 2-án született a Tolna megyei Felsőrácegrespusztán. Apja, Illés János uradalmi gépész volt, anyja, Kállay Ida pedig egy alföldi református családból származott. A család három gyermeke közül Gyula volt a legfiatalabb.
Tanulmányait a pusztai népiskolában kezdte, majd Simontornyán, Dombóváron és Bonyhádon folytatta. 1916-ban, szülei válása után édesanyjával Budapestre költözött, ahol a Munkácsy Mihály utcai gimnáziumban, majd az Izabella utcai kereskedelmi iskolában tanult. 1918–1919-ben aktívan részt vett a baloldali diákmozgalmakban, és önkéntesként harcolt a román csapatok ellen vívott szolnoki ütközetben.
Párizsi évek és irodalmi indulás
1921-ben, politikai tevékenysége miatt, Illyés elhagyta Magyarországot, és Párizsba emigrált. Itt különféle munkákat vállalt, többek között könyvkötőként dolgozott, és a Sorbonne-on tanult filozófiát és francia nyelvészetet. Barátságot kötött a francia szürrealistákkal, például Paul Éluarddal és Tristan Tzaraval.
Első versei 1925-ben jelentek meg Illyés Gyula néven, hogy otthon maradt családtagjait megóvja a politikai retorzióktól. Ezt a nevet 1933-ban hivatalosan is felvette.
Hazatérés és a népi írók mozgalma
1926-ban, amnesztia után, Illyés visszatért Magyarországra. Először a Dokumentum és a Munka című folyóiratokban publikált, majd 1927-től a Nyugatban jelentek meg versei és kritikái. 1928-ban adta ki első verseskötetét, a Nehéz föld-et.
Illyés a népi írók mozgalmának egyik vezető alakja lett, amely a parasztság és a vidéki társadalom problémáira hívta fel a figyelmet. 1934-ben részt vett a Szovjetunióban rendezett írókongresszuson, és 1937-ben társalapítója volt a Márciusi Frontnak, egy baloldali, antifasiszta mozgalomnak.
A második világháború és a Magyar Csillag
A második világháború idején, 1941-től Illyés a Magyar Csillag című folyóirat főszerkesztője lett, amely a Nyugat szellemi örökségét vitte tovább. 1944-ben, a német megszállás után, bujkálni kényszerült, mivel antifasiszta nézetei miatt veszélybe került.
Politikai szerepvállalás és visszavonulás
A háború után Illyés rövid ideig politikai szerepet vállalt: 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt képviselője lett, és tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának is. Azonban 1947-ben, a kommunista hatalomátvétel közeledtével, visszavonult a politikai élettől, és elsősorban irodalmi munkásságára koncentrált.
Egy mondat a zsarnokságról
1950-ben írta meg egyik legismertebb versét, az Egy mondat a zsarnokságról-t, amely a diktatúra mindent átható jelenlétét ábrázolja. Bár a vers 1956-ban jelent meg először nyomtatásban, Magyarországon csak 1986-ban publikálták újra.
Későbbi évek és öröksége
Illyés a hatvanas évektől kezdve ismét aktív szereplője lett a magyar irodalmi életnek. Számos verset, drámát, esszét és naplójegyzetet publikált, valamint jelentős műfordítói tevékenységet is folytatott, különösen a francia irodalom terén.
- április 15-én hunyt el Budapesten. Sírja a Farkasréti temetőben található.
Főbb művei
Verseskötetek
- Nehéz föld (1928)
- Sarjúrendek (1931)
- Szálló egek alatt (1935)
- Rend a romokban (1937)
- Külön világban (1939)
- Szembenézve (1947)
- Kézfogások (1956)
- Fekete-fehér (1968)
- Minden lehet (1973)
- A Semmi közelít (1983)
Prózai művek
- Puszták népe (1936)
- Petőfi (1936)
- Magyarok (1938)
- Ki a magyar? (1939)
- Hunok Párisban (1946)
- Hetvenhét magyar népmese (1953)
- Kháron ladikján (1969)
- Hajszálgyökerek (1971)
Drámák
- Fáklyaláng (1953)
- Dózsa György (1956)
- Kegyenc (1963)
- Tiszták (1971)
Díjak és elismerések
- Kossuth-díj (1948, 1953, 1970)
- József Attila-díj (1950)
- Herder-díj (1970)
- A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1982)
- Magyar Örökség díj (posztumusz, 1997)
Összegzés
Illyés Gyula életműve a magyar irodalom egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb alkotása. Műveiben a népi hagyományok, a társadalmi igazságosság és az egyetemes emberi értékek iránti elkötelezettség ötvöződik. Költészete és prózája ma is aktuális kérdéseket vet fel, és mélyen hat az olvasók gondolkodására.
