Szerb Antal (1901. május 1. – 1945. január 27.) a 20. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja volt: író, irodalomtörténész, esszéista és műfordító, akinek munkássága máig meghatározó. Életműve egyaránt tükrözi a klasszikus műveltséget, a modern európai irodalom iránti nyitottságot és a mély humanista érzékenységet.
Gyermekkora és tanulmányai
Szerb Antal Budapesten született, asszimilált zsidó családban. 1907-ben családja áttért a római katolikus hitre, keresztapja Prohászka Ottokár volt. Tanulmányait a budapesti piarista gimnáziumban végezte, ahol Sík Sándor, a neves költő és tanár is oktatta. Érettségi után egy évet Grazban töltött nyelvtanulással, majd a budapesti egyetemen magyar, német és angol szakokon tanult, 1924-ben doktorált Kölcsey Ferenc művészetéről írt disszertációjával.
Tudományos és irodalmi pályafutása
Korai munkássága
Az 1920-as években Szerb Antal tanulmányokat írt Georg Trakl és Stefan George költészetéről, valamint William Blake és Henrik Ibsen műveiről. 1929-ben jelent meg “Az angol irodalom kistükre” című műve, amely az angol irodalom történetét foglalta össze.
Irodalomtörténeti munkái
1934-ben jelent meg “A magyar irodalom története”, amely újszerű megközelítésével és olvasmányos stílusával nagy sikert aratott. 1941-ben publikálta “A világirodalom története” című háromkötetes munkáját, amely a világirodalom átfogó bemutatását nyújtja.
Regényei
Szerb Antal regényei közül kiemelkedik:
- A Pendragon-legenda (1934): Egy angliai utazás ihlette detektívregény, amely a misztikum és az irónia eszközeivel él.
- Utas és holdvilág (1937): Egy olaszországi nászút során a főhős belső utazását mutatja be, a múlt és a jelen közötti feszültségekkel.
- VII. Olivér (1943): Egy király önmaga ellen szervezett puccsának története, amelyet álnéven publikált a zsidótörvények miatt.
Műfordítói tevékenysége
Szerb Antal számos művet fordított magyarra, többek között Anatole France, P. G. Wodehouse és Hugh Walpole írásait, hozzájárulva ezzel a magyar olvasóközönség világirodalmi tájékozottságához.
A háború és halála
A második világháború alatt, zsidó származása miatt, Szerb Antalt egyre több megpróbáltatás érte. 1944-ben munkaszolgálatra hurcolták, és 1945. január 27-én a balfi munkatáborban egy nyilas keretlegény agyonverte.
Öröksége
Szerb Antal munkássága máig élő része a magyar irodalmi kánonnak. Művei számos nyelvre lefordítva elérhetők, és rendszeresen újra kiadják őket. Nevét iskolák, utcák viselik, és emléktáblák őrzik emlékét.
Főbb művei
- A magyar újromantikus dráma (1927)
- Az udvari ember (1927)
- William Blake (1928)
- Az angol irodalom kistükre (1929)
- A magyar irodalom története (1934)
- A Pendragon-legenda (1934)
- Szerelem a palackban (1935)
- Budapesti útikalauz marslakók számára (1935)
- A harmadik torony (1936)
- Hétköznapok és csodák (1936)
- Utas és holdvilág (1937)
- A világirodalom története (1941)
- VII. Olivér (1943)
- A királyné nyaklánca (1943)
- Száz vers (1943/1944)
Szerb Antal életműve a magyar irodalom egyik legértékesebb öröksége, amely a mai napig inspirálja az olvasókat és az irodalomkedvelőket világszerte.
